Köldökzsinórvérből őssejt levétele és tárolása

Szülés előtt gyakran tesznek fel kérdést várandós kismamáink az őssejt tárolás témakörében: „Doktor Úr! Mit tegyek?” A leggyakoribb kérdések: „Levetessem a baba köldökzsinórvérét?” „Érdemes áldozatokat hozni?” „Milyen haszna van ma a tárolásnak?”

Az orvos ilyenkor elgondolkodik, hogy melyek azok a legfrissebb szakmai irányelvek, új kutatási eredmények, amelyeket érdemes megosztani pácienseivel. Aztán felteszi önmagának a kérdést, hogy mit tenne, ha saját családtagjáról, rokonáról lenne szó.

A döntést természetesen mindenkinek saját magának kell meghozni, azonban fontos, hogy szakemberként megfontolt és megalapozott irányt mutassunk, és segítsük pácienseinket a legjobb döntés meghozatalához.

A feltett kérdésre kétféle módon lehet válaszolni – röviden és hosszan. Amennyiben azonnal a rövid választ szeretnénk megismerni, úgy egy egyértelmű IGEN a válasz. Persze a kérdés ennél sokkal árnyaltabb, és a döntéshozatalnál az információkat mind a szakmai, mind pedig a gazdasági szempontok szerint érdemes mérlegelni.

A köldökzsinórvér-eredetű őssejtek felhasználása

A biotechnológia évtizedében a genetikai- és az őssejt kutatások szédületes mértékben fejlődnek, és nap mint nap új és megdöbbentő szakmai eredmények látnak napvilágot. Úgy fejlődik az egészségtudománynak ez az ágazata, mint a ’90-es években az informatika és a számítógépek világa.

Fontos azt is tudni, hogy napjainkban az őssejtkutatás számos eredménye a gyakorlati gyógyá­szatban már bevett eljárás. Napjainkban a  transzplantációs intézetekben napirenden van az  őssejt-transzplantáció. A beavatkozások zöme vérképző-őssejt átültetés, ezek elvégzése ma már rutin feladatnak számít.

A transzplantáció sikere függ a beteg életkorától, a diagnózistól, a betegség stádiumától. Például, ha az időben kezelt leukémiás betegek őssejt-beültetésen esnek át, akkor 76 szá­zalékuk meggyógyul, miközben a nem transzplantált betegeknél a gyógyulási arány csak 30 százalék.

Az őssejtek terápiás felhasználási lehetőségei alapvetően megegyeznek a köldökzsinórvér-eredetű és a csontvelői őssejtek esetében.

Napjainkban a köldökzsinórvér-eredetű őssejteket transzplantációs célra leggyakrabban a vérképzőrendszert vagy az immunrendszert érintő betegségek kezelésében, valamint daganatos megbetegedések és bizonyos anyagcsere zavarok esetén alkalmazzák.

A gyermek megszületésekor levett köldökzsinórvér-eredetű őssejtek nemcsak saját célra használhatók fel. Megfelelő immunológiai egyezés esetén a gyermek családtagjának (például testvérének) kezelésére is alkalmas lehet. Előny továbbá, hogy a saját céllal tárolt köldökzsinórvér-minta felhasználási igény esetén azonnal rendelkezésre áll, és nem kell a hosszantartó donor-keresési folyamatot kivárni, ezzel esetleg rontva a beteg gyógyulási esélyeit.

A vér feldolgozására kialakított eljárási rend legfontosabb orvos-szakmai kritériuma, hogy – a jogszabályoknak és európai ajánlásoknak megfelelve – a transzplantációs intézetek a mintát beültetésre alkalmasnak találják és transzplantációs céllal felhasználhassák. Ezért fontos, hogy olyan szolgáltatót válasszunk gyermekünk őssejtjeinek tárolására, amely megfelelő szakmai együttműködést alakított ki valamelyik transzplantációs központtal.

A gondoskodás művészete

Szülővé válva számos döntést kell meghozni gyermekünk érdekében, hogy a legjobb életet és jövőt biztosítsuk számára. Ennek egyik, ám egyszeri lehetősége az őssejtek eltárolása a szülés során levett köldökzsinórvérből.

Természetesen a választásainkat megpróbáljuk legjobb tudásunk szerint megalapozni, hogy azok helyesek legyenek. Azonban csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy a legjobb döntést hozzuk meg, ha azt szakmai információk alapján tesszük.

Ezek mellett nem szabad megfeledkeznünk a tárolás költségeiről sem. Ez a legnehezebb kérdés, hiszen, ha egy ilyen szolgáltatás az egészségbiztosítási rendszer keretében elérhető lenne, akkor természetesen senki nem gondolkodna a lehetőségen, mert a köldökzsinórvér levétele teljesen fájdalom- és kockázatmentes, szakmailag pedig megismételhetetlen alkalom.

Ilyenkor érdemes elgondolkodni habitusunkon. Kötünk-e biztosítást gépkocsinkra? Fizetjük-e hónapról hónapra a díjakat azért, hogy ha bajba kerülünk, akkor legyen valaki, aki segítséget nyújt számunkra és anyagilag helyt áll? Nos, az emberek nagy része szereti megosztani a felelősséget, kockázatközösséget vállal, és ezért szívesen fizeti a biztosítási díjakat.

Az őssejt tárolással kapcsolatos költséget is egyfajta biztosítási összegnek érdemes tekinteni. A szolgáltatók számtalan formáját kínálják a költségek megtérítésének az egyösszegű térítéstől a hónapokra lebontott díjfizetésig. Természetesen mérlegelés után ki-ki maga választhatja ki a számára legmegfelelőbb formát.

Két dolgot ezzel kapcsolatosan érdemes hangsúlyozni: a köldökzsinórvér levételére egyszeri és megismételhetetlen az alkalom. Reményeink szerint a levett mintából nyert őssejteket soha nem kell majd felhasználni, azaz az erre elköltött pénzt valódi biztosítási, biztonsági költségként könyvelhetjük majd el évtizedekkel később. Addig viszont a gondoskodás megnyugtató érzése hatja át mindennapjainkat.

A köldökzsinórvér levétele

A köldökzsinórvér levétele a szülők és az őssejtbank között létrejött szerződés keretében a szülést vezető, választott orvos felkérésével kezdődik. A szülészorvos gondoskodik – a szülést követően, a kismama és az újszülött ellátása után – az elkötött köldökzsinór fertőtlenítéséről.

Ezután vérvételi tű segítségével veszik le a köldökzsinórban futó vénából a vért, melyet a szülőktől átvett vérvételi dobozban található vérgyűjtő zsákba vezetnek.

A tapasztalatok szerint ez a vér 60–150 ml mennyiségű. A vérvételi zsákban található véralvadásgátló gondoskodik arról, hogy a vér mindenféle károsodás nélkül, szobahőmérsékleten eltartható legyen a következő 48 órában. Ez az idő áll rendelkezésre arra, hogy a vért a feldolgozó laboratóriumba szállítsák és megtörténjen a feldolgozás, fagyasztás.

A feldolgozás során az értékes magvas sejtállományt szeparációs eljárással koncentrálják annak érdekében, hogy a későbbiekben transzplantációra alkalmas legyen, az őssejteket alig tartalmazó plazma- és vörösvértest-szegmenst pedig eltávolítják.