A szülészeti ultrahangvizsgálatot a terhesség első 12 hetében általában hüvelyi úton végzik (jobb felbontású készülékkel a 12. hét előtt is lehet hasi ultrahangvizsgálatot végezni) , a 13. héttől pedig hasi ultrahangvizsgálat történik.

Az első trimeszterben történő ún. "nulladik" ultrahangvizsgálat tulajdonképpen a terhesség tényének, valamint a beágyazódás helyének megállapítását célozza.

Az ultrahangvizsgálat az egyik leghatékonyabb módja a fejlődési rendellenességek kiszűrésének. A felkészült szülész-nőgyógyász orvosok által végzett, legkorszerűbb, (3D-s, illetve 4D-s ultrahang- technikával felszerelt) ultrahangvizsgálat nemcsak a magzat egészséges fejlődésének ellenőrzését teszi lehetővé, hanem arra is esélyt teremt, hogy a leendő szülők bepillanthassanak a kialakuló élet lenyűgöző folyamatába.

“NULLADIK” ULTRAHANG

Így nevezzük legelső ultrahang-vizsgálatot, amelyet azért végzünk, hogy megállapítsuk a terhesség tényét, illetve a beágyazódás helyét. Ilyenkor megvizsgáljuk, hogy élő, fejlődő terhességről van-e szó, hogy méhen belül helyezkedik-e el, valamint hogy egyszeres vagy ikerterhesség áll fenn. Általában az utolsó menstruációtól számított 5 hetes terhesség már látható ultrahanggal. Ekkor egy petezsák rajzolódik ki, majd az 5. hét végére láthatóvá válik a szikhólyag és az embriócsomó. Szívműködést csak a 6. hét elején lehet kimutatni. Ezt az ultrahangvizsgálatot általában hüvelyi vizsgálófejjel végezzük.

ELSŐ ULTRAHANG

Az embrió életjelenségeit, fejlődési ütemét, méretét, valamint a nyaki bőrredő vastagságát vizsgáljuk az első ultrahanggal. Az ebben a terhességi korban vizsgált tényezők igen fontosak a fejlődési rendellenességek, elsősorban a kromoszómális rendellenességek kiszűréséhez.

Nálunk elérhetőek azok az anyai vérből és ultrahanggal vizsgálatható jelekből végzett komplex szűrővizsgálatok (Down-kór szűrés), amelyek minden várandós számára ajánlottak a kromoszomális rendellenességek hatékony kiszűrése érdekében.

MÁSODIK ULTRAHANG

A vizsgálat során megmérjük a magzat testrészeit, megállapítjuk a fejlődési ütemét, a terhesség korát és meghatározzuk a szülés várható idejének időpontját. Megfigyeljük a magzat életműködését, áramlásméréseket végzünk a magzati erekben. Vizsgáljuk a magzat testkontúrjait, alaposan és részletesen ellenőrizzük a szervek és testrészek épségét, egészséges kifejlődését, különös tekintettel a magzat szívére, agyszerkezetére és gerincére.
A vizsgálat alkalmával a méhlepény egészséges működését is ellenőrizzük és a magzatvíz mennyiségét is megállapítjuk. A méhnyak hosszának ellenőrzésével jól szűrhetők a koraszülésre hajlamos terhességek.

A „genetikai ultrahang-vizsgálat” elnevezés nem pontos, mégis elterjedt. Az ultrahanggal nem lehet a magzat genetikai vizsgálatát elvégezni, azonban ebben a fejlődési stádiumban válik a magzat jól vizsgálhatóvá az egyes fejlődési rendellenességek szempontjából. Ekkor éri el ugyanis az ultrahang készülékek felbontóképességéhez képest a megfelelő méretét, hogy jól felismerhető legyen a legtöbb rendellenesség az ultrahangot végző vizsgáló számára.
Ebben a korban már megállapítható a magzat neme is.

HARMADIK VIZSGÁLAT

Elsősorban a magzat méreteit, fejlődési ütemét, helyzetét, a méhlepény érettségét és a magzatvíz mennyiségét vizsgáljuk. Az anatómiai eltérések vizsgálatára ilyenkor már kisebb hangsúlyt fektetünk, hiszen a második ultrahang idején a magzat mérete ideálisabb a fejlődési rendellenességek szűrésére és ekkor már lényegi eltérés nincs a két hónappal korábbi vizsgálathoz képest.

Vannak azonban olyan rendellenességek, amelyek ebben az időszakban könnyebben észlelhetőek. Ilyenek pl. egyes szív- és vesefejlődési rendellenességek, vagy az arc, illetve az agyszövet kialakulásának egyes anomáliái.

NEGYEDIK VIZSGÁLAT

A magzat méreteit (becsült súlyát), elhelyezkedését, a magzatvíz mennyiségét, valamint a méhlepény állapotát, esetleg az előző császármetszés hegvastagságát vizsgáljuk. A magzati ereken áramlásmérést (ún. flowmetriát) is végzünk.

Cardiotocographia, flowmetria

A magzati diagnosztikai vizsgálatok közül az ultrahangvizsgálatok mellett legelterjedtebb méhen belüli diagnosztikai módszer a CTG, vagy más néven kardiotokográfia. A CTG elnevezés mellett használatos még az NST is, amely a non-stressz teszt rövidítése. Az utóbbi elnevezés arra utal, hogy a várandós kismamán teljes nyugalomi állapotában végezzük a vizsgálatot. A CTG vizsgálat jelentősége abban áll, hogy a terhesség utolsó heteiben megbízható képet kapunk a méhlepény oxigénszállító kapacitásának tartalékairól nyugalmi állapotban, illetve bizonyos esetekben akár terhelés alatt is.

Ilyen helyzet például a szülés elindulásakor alakul ki, mikor megkezdődnek a rendszeres méhösszehúzódások, de előfordulhat, hogy diagnosztikus céllal hozunk létre ilyen állapotot, pl. oxytocin beadásával (ún. OTT – oxytocin terheléses teszt során), hogy terhelés alatt vizsgálhassuk a méhlepény működését.

A CTG vizsgálatot egy olyan speciális műszerrel végezzük, amely érzékeli a magzat szívfrekvenciájának változásait, az esetleges méhtevékenységet, a magzatmozgásokat, majd a készülék az eredményt grafikusan, legtöbbször papírszalagon jeleníti meg. A regisztrált szívműködés folyamatos görbén látható (felső vonal), ennek változásából következtethetünk a magzat állapotára, melyet a méhlepény oxigénszállító képessége határoz meg. A regisztrátum értelmezéséhez figyelembe kell venni a méh aktivitását leíró görbét is (alsó vonal). Tovább finomítja az értékelést, ha rögzítjük a vizsgálat alatti magzatmozgásokat is.

A CTG vizsgálatot a 20. héttől szinte bármikor elvégezhetjük, azonban rutinszerűen többnyire a terhesség 36. hetétől, általában hetente egyszer, a 38. héttől hetente kétszer, indokolt esetben azonban akár ennél gyakrabban is elrendeljük. A szakmai szabályok alapján pedig a terminus túllépése után, túlhordáskor 2-3 naponta javasoljuk a vizsgálatot.

Különleges helyzetet jelent a szülés megindulása, ugyanis a vajúdás alatt, minden egyes méhösszehúzódás alkalmával romlik a méhlepény oxigénszállító kapacitása. Egészséges, jól működő lepény azonban elegendő tartalékokkal rendelkezik, és kellő mennyiségű oxigént képes a magzat számára juttatni a köldökzsinóron keresztül. A tágulási szakban erről győződünk meg a szívhangok hallgatása és több alkalommal készített CTG vizsgálat során. Bizonyos esetekben a szülés alatt folyamatos ellenőrzésre van szükség, ilyenkor a CTG folyamatosan készül, és percről percre nyomon követhetjük a magzat méhen belüli állapotát.

A CTG vizsgálat menete

A CTG-nek két érzékelője van. Az egyik érzékelő a magzat szívműködését figyeli, míg a másik a méhizomzat tónusfokozódását, összehúzódásait érzékeli. A legtöbb szívfrekvenciát érzékelő fej ultrahangos elven működik. (Léteznek olyanok is, melyek a méhen belüli valós hangot erősítik fel, bár ez a módszer kevésbé hatékony.)
A működéskor a vizsgálófej kibocsátja az ultrahang jelet. Az ultrahanghullámok terjedését a vizsgálófej és a kismama hasbőre között egy zselés anyag biztosítja, majd a testen belül a folyadékterek, leginkább a magzatvíz közvetíti. A vizsgálófejet a hasfalon oda helyezzük, ahonnan a magzat szívműködése a legjobban észlelhető. A másik vizsgálófej, mely a méhizomzat összehúzódásait érzékeli, egy nyomásérzékelővel van ellátva. Mindkét detektort a hasra rögzítjük egy-egy puha pánttal. A mérést általában kb. 20 percig végezzük ülő vagy félig fekvő helyzetben. A CTG működési elvéből adódóan a vizsgálat teljesen veszélytelen.

Milyen elven működik a kardiográf?

A kardiográf ultrahanggal, ún. Doppler elv alapján érzékeli a szívlüktetést, és a szívmozgásokkal egyidejűleg hangjeleket ad ki. Igazából tehát nem a baba szívhangját halljuk „felhangosítva”, hanem a készülék a magzat szívmozgásait alakítja át hallható hanggá és leírható görbévé. Két szívösszehúzódás között eltelt időből pedig a gép kiszámítja a pillanatnyi, egy percre vonatkoztatott szívfrekvenciát. Ezt regisztrálja folyamatosan a CTG.
Ha regisztrátum nem készül, úgy csak szívhanghallgatásról beszélünk, amire a kardiográf érzékelő-feje, de akár külön e célra használatos hordozható kézi Doppler szívhanghallgató is alkalmas. A szülés során a szülőszobán ezt a két módszert alkalmazzuk a magzat állapotának megítélésére.
A magzati pulzusszám pillanatnyi értéke 120-160/perc között normális a terhesség 36. hetétől.  Megfigyelhető, hogy a magzati szívfrekvencia szinte állandóan változik, így a görbe „fűrészfogszerű” apró ingadozást mutat. Ez a szívműködés ún. oszcillációja. Az oszcilláció nagysága (amplitúdója) és időbelisége (oszcillációs frekvencia), szintén fontos jelzője a magzat állapotának. Az alapfrekvencia rövid időn belüli változásai a görbe emelkedését (akceleráció) vagy süllyedését (deceleráció) okozhatják. Ezek a jelek a magzat oxigénellátottságát mutatják.

Hogyan mér a tokográf?

A méh aktivitását a készülék mechanikus úton érzékeli, gyakorlatilag a méh összehúzódásakor módosult nyomásváltozás a mérés alapja. A méhizom nyugalmi állapotában is aktív. A méhtestben percenként több, kisebb ingerhullám terjed végig (Alvarez hullámok). Ezek az összehúzódások a várandósság alatt egyre fokozódnak. Időnként egy-egy erősebb méhtevékenység is regisztrálható anélkül, hogy ezt a kismama érezné, vagy „fájásként” élné meg (Braxton-Hicks-kontrakciók).

Nyugalmi CTG vizsgálat – (NST – non-stressz teszt)

Az NST nyugalmi állapotban végzett CTG vizsgálat, melynek során a magzat mozgásait is rögzíthetjük, amit a kismama egy nyomógomb segítségével jelez.

A vizsgálat előkészítése

Az ellenőrző CTG vizsgálatot célszerű a magzat „aktív”, erélyes magzatmozgásokkal jelzett ébrenléti állapotában elvégezni. Ezért az anyát megkérjük, hogy a vizsgálat előtt lehetőleg legyen aktív, mozogjon egy keveset és egyen is a vizsgálat megkezdése előtt. Ilyenkor a szundikáló magzat felébred, mozogni kezd a méhen belül. A magzat külső hangok hatására, a hasfal külső ingerlésével, simogatásával is felébreszthető. Alvó, „lusta” fázisban lévő magzat esetén a vizsgálat többnyire nem ad kellő mennyiségű információt a méhen belüli állapotról.

A vizsgálat értékelése

A rögzített görbe alapján az orvos értékeli a szívfrekvencia méhtevékenységgel összefüggő, pillanatról-pillanatra létrejövő és periodikus változásait (gyorsulások, lassulások), illetve a tartós szívfrekvencia eltéréseket. E jelek értékelésével állapítható meg a magzat méhen belüli oxygén ellátása. Az eredmény háromféle lehet:

Reaktív: a görbe jó, a magzat aktív, és a magzatmozgásokra a görbe rövid ideig tartó emelkedésekkel reagál (akcelerál).

Suspect: azaz gyanús. Kisebb eltérések láthatók a görbén, melyek nem egyértelműen kórosak. Néha csak az a magyarázat, hogy a fentebb leírtnak megfelelően a magzat szundikál, alszik, inaktív.  Ilyenkor kb. 30-60 perc elteltével érdemes a vizsgálatot megismételni.

Nem reaktív: a görbe kóros jeleket mutat. A szívfrekvencia tartósan 120/perc alatti tartományban van, oszcillációja beszűkül, süllyedések, decelerációk figyelhetők meg. Az állapot tartós fennállása oxigénhiányos állapotra utalhat. A helyzet megítéléséhez kellő szakmai tapasztalat és felkészültség szükséges. Az ilyenkor felállított diagnózisnak jelentősége van, mert a terhesség befejezése jön szóba a veszélyállapot elkerülése érdekében. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a pillanatnyi helyzet lehet minden későbbi károsodás nélküli, átmeneti jelenség is, ezért az elhamarkodott, gyors beavatkozás (legtöbbször akut császármetszés) fölösleges is lehet. Érdemes azonban megjegyezni, hogy veszélyállapot fennállásának gyanúja esetén inkább két császármetszéssel többet érdemes végezni, mintsem túlzott bizakodás mellett oxigénhiányos állapotban újszülöttet világra segíteni.

Terheléses CTG vizsgálatok

A vizsgálat során a méhlepény működését művi úton terheljük, és közben vizsgáljuk a magzat szívműködésének változásait. Ebből következtetünk a magzat méhen belüli állapotának „tartalékaira”. A terhelés alatt ugyanis a méh és a méhlepény vérkeringése kissé csökken. Amennyiben a lepényi keringésnek nincsenek tartalékai (rejtett elégtelenség), a CTG-n kóros elváltozások jelenhetnek meg. Terhelést lehet kiváltani tényleges fizikai megterheléssel (torna, guggolás, szobakerékpár, lépcsőzés). Ezt a módszert nevezzük FTT-nek, azaz fizikális terheléses tesztnek. Legelterjedtebb módszer azonban az oxytocin infúzióval kiváltott méhösszehúzódás. Ez az oxytocin terheléses teszt vagy OTT. Harmadik és legritkábban használatos eljárás az emlőbimbó stimulációjára kialakuló méhösszehúzódás, azaz EST – emlő stimulációs teszt.

Manapság a terheléses CTG vizsgálatokat leginkább kb. egyhetes terminustúllépésben szoktuk alkalmazni, de mindig kiegészítjük ultrahanggal végzett áramlási vizsgálatokkal, azaz flowmetriával.