A terhességről általában:

A terhesgondozás a terhesség első heteitől a szülésig tartó, többféle vizsgálatból álló ellenőrző folyamat, amely egy, a negyedik és hatodik hét között esedékes koraterhességi ultrahangvizsgálattal indul, ezután pedig váltakozó időközönként követik egymást a vizsgálatok.

A terhesség átlagosan 280 napig, vagyis 40 hétig tart, és három trimeszterre osztható. A terhesség számításánál az utolsó menstruáció első napját veszik alapul, a baba azonban valójában csak az ezt követő 14. nap körül, vagyis a ciklus félidejében fogan meg.

Az első trimeszter:

Az első trimeszter: élettani változások, életmód

Az első pár hétben a terhesség felismerése nem könnyű feladat – főként ha nem kívánt terhességről van szó, illetve a kismamának ez az első terhessége –, hiszen gyakorlatilag semmi jel nem utal rá. Tünetek hiányában csupán az otthon elvégezhető, a HCG terhességi hormon mérésén alapuló tesztek képesek a vizeletből kimutatni a várandósság tényét.

A 4. terhességi héttől kezdődően azonban már megjelennek a terhességre utaló jelek. A kismamák többségénél ekkor már tapasztalható a reggeli hányinger és émelygés, melleik megnagyobbodnak és feszülnek. Egyes élelmiszereket a megszokottnál jobban kívánnak, illetve épp ellenkezőleg, undorodnak tőle. Egyesek a szagokra is érzékenyebbek ebben az időszakban, mint korábban. A fejfájás, a fáradtság, az energia hiánya, ebből adódóan pedig az addiginál nagyobb alvásigény is sok várandós nőnél jelentkezik. Szintén jellemző az ingadozó, hullámzó kedélyállapot, az elkeseredés és a vidámság sokszor korábban nem tapasztalt módon és gyakorisággal, gyakran indokolatlanul váltják egymást.

A szervezet fiziológiailag is felkészül arra, hogy két életet tápláljon: a hormonháztartás, a cukoranyagcsere, a légzés, a vérkeringés és a szívritmus is megváltozik és alkalmazkodik az új állapothoz. A bőr érhálózata kitágul, az első trimeszter végére pedig megjelenhetnek a terhességi csíkok (striák), illetve egy, a köldöktől lefelé induló, sötétebb csík, a linea nigra is. Sok kismamánál jelentkeznek pattanások az arcon, illetve sötétebb foltok a bőrön.

A gyorsteszt pozitív eredménye után a kismamák általában kiválasztják azt az orvost, akihez terhesgondozásra kívánnak járni, illetve akinél később szülni szeretnének. A szakorvos a terhesség negyedik-hatodik hetében esedékes első vizit alkalmával ultrahangos vizsgálattal erősíti meg a terhesség tényét, rögzíti a magzat méreteit, és az utolsó menstruáció ideje alapján meghatározza a szülés várható időpontját. Az első trimeszterben több laboratóriumi vizsgálatot, (vérvételt, vizeletvizsgálatot), vérnyomásmérést, valamint súlyellenőrzést is végeztet a szakorvos. A különböző okokból nagyobb kockázati csoportba tartozó kismamák, illetve a 35 év felett szülő nők esetében lehetőség van számos olyan vizsgálat igénybevételére, melyek a genetikai és kromoszómabetegségek korai felismerését szolgálják.

Az első három hónap során nem csak az édesanyában történnek hatalmas változások. Az anyaméhben megtermékenyített egyetlen petesejt a trimeszter végére egy körülbelül 10 centiméteres és 30 gramm tömegű magzattá fejlődik, aki már kifejezetten egy kisbabára emlékeztet. Koponyája relatíve nagyméretű, kialakult már a füle, orra, szeme, van szíve, veséi, belei működésbe lépnek, és a magzatvízbe rendszeresen vizeletet is ürít. Spontán mozgásai egyre gyakoribbak, viszont ezt a kismamák ez idő tájt még ritkán érzik. A pocak növekedése azonban (főleg a már többször szült nők esetében) letagadhatatlan jele az áldott állapotnak.

Fontos, hogy ebben az időszakban, de végig a terhesség és szoptatás ideje alatt, a kismama életmódját állapotának megfelelően alakítsa. Ajánlott kerülni a fizikai és lelki megterheléseket, illetve az összes olyan stresszhatást, amelyek egyértelműen ártanak a fejlődő magzatnak is. Mozogni rendszeresen kell, de nem ajánlott megerőltető mozgásformát választani. A kiegyensúlyozott, sok természetes vitamint tartalmazó, napi ötszöri étkezés is hozzájárul ahhoz, az anyaméhben fejlődő magzat a lehető legjobb feltételek között növekedjen.

Fokozott figyelmet igényel ebben az időszakban a vitamin-, a nyomelem- illetve az ásványianyag-pótlás is. A terhesség korai szakaszában szedett folsavval (egy speciális B-vitamin) megelőzhetőek bizonyos fejlődési rendellenességek. A vérszegénység elkerülése érdekében ajánlott a vaspótlás, a későbbi pocakkeményedések ellen a magnézium rendszeres bevitele javasolt, a kalcium pedig a csontképződéshez elengedhetetlen. Ám mindezeket szakorvos ajánlata alapján indokolt szedni, túlzott fogyasztásuk ugyanis – akárcsak hiányuk – káros következményeket vonhat maga után.

A második trimeszter:

A második trimeszter: szűrővizsgálatok, fejlődési szakaszok, élettani változások

Igazi megkönnyebbülés az első után a második trimeszter a jövendőbeli édesanya számára. Legtöbb esetben ekkorra már elmúlnak a reggeli rosszullétek, visszatér az energia, tettvágy, életerő is.

A második trimeszter végére azonban megjelennek a kellemetlenebb tünetek is: az immár látványosan megnövekedett pocakon feszülő bőr viszkethet, nagyobb terhelés esetén a has keményedése jelentkezhet, a lábak dagadhatnak, a székrekedés általánossá válik, valamint elkezdődhet a hátfájás is, mely abból adódik, hogy a megnövekedett pocak a gerincet az eddigiektől eltérő módon terheli. Nehezebbé válhat a kismama légzése is, ami abból adódik, hogy a magasabban fekvő méh a gyomrot a rekeszizomnak feszíti. Ez az oka annak is, hogy az édesanya étkezéskor egyre kevesebb táplálékot tud egyszerre magához venni. Alvásgondok is jelentkezhetnek, hisz a megnagyobbodott pocakkal csak oldalt lehet feküdni, ami nem mindenki számára a megszokott, kényelmes alváspozíció. A mell kifejezetten megnő, érzékeny, és sokaknál már előtejet is termel.

A 16. héten történik az AFP-vizsgálat, amely egy fejlődési rendellenesség, az úgynevezett nyitott gerinc szűrésére szolgál. Jelentősége a mai korszerű ultrahang-készülékek és a jól szervezett 18-21. heti (második genetikai) ultrahang-vizsgálatok mellett csökkent. Ráadásul az AFP-lelet eredményét sokszor helytelenül értelmezik. Értéke 0,7-2,5 MoM (nemzetközi egység) között tekinthető normálisnak, de az alsó határértéknek semmi jelentősége nincs, ha a 12. heti (első genetikai) ultrahangvizsgálat megtörtént. A magasabb érték is leginkább korábbi lepényi eredetű vérzésre utal és csak ritkábban fejlődési rendellenességre.

A második trimeszterben esedékes a második ultrahangvizsgálat elvégzése is, mely során a baba fejlettségét, a magzatvíz mennyiségét, a köldökzsinór és a méhlepény állapotát részletes anatómiai vizsgálat mellett figyeli meg a szakorvos. A mostanában nagyon népszerű, a magzatról térhatású képet szolgáltató 4D ultrahangot viszont majd csak a terhesség 30-32. hete körül érdemes elvégeztetni, mivel most a babának még elég helye van a magzatvízben a spontán mozgásra, és arcvonásai is csak akkor kezdenek kialakulni.

A harmadik trimeszter:

A terhesség harmadik harmadának fontosabb eseményei

A nyugodtnak mondható második trimeszter után a harmadik trimeszterrel megint egy nehezebb korszak következik a várandós nő életében. A kismama egyre esetlenebbül jár, energiája egyre kevesebb, a nagy pocak és a sok esetben felszedett súlyfelesleg egyre jobban gátolják mozgásában, mindennapos teendői elvégzésében. A láb erősen vizesedhet, dagadhat, visszeresedhet; a vádli sokszor görcsöl; a hát és a medence szúrhat, fájhat; a vizeletet pedig (ahogy a baba nyomja a hólyagot) nehezebb tartani. Az álmatlanság, kialvatlanság immár általánossá válik. Ha eddig nem jelentkezett, ebben az időszakban majd minden kismamánál megjelenik az előtejszivárgás, és érezhetőek az úgynevezett „jóslófájások” is. Ezek tulajdonképpen olyan méhösszehúzódások, amelyek által a szervezet felkészül a szülésre.

Ebben a trimeszterben kell elvégeztetni a harmadik kötelező jellegű ultrahangvizsgálatot. A terhesség vége felé szokás ugyan a méhlepény érettségét és működését még egy negyedik ultrahanggal is ellenőrizni, de ez a vizsgálat az orvos személyes döntésén alapszik.

A 36. héttől a kismamának hetente meg kell jelennie az úgynevezett CTG-vizsgálaton is. Ennek során a baba szívhangját (és ez alapján általános állapotát), illetve a méh összehúzódásait ellenőrzik. Emellett újabb vérvételt, vizeletvizsgálatot, vérnyomásmérést rendelhet el az orvos, és a magzatmozgás-vizsgálat is megtörténik. A szakorvos látogatása már kéthetente, az utolsó hónapban pedig hetente ajánlott: ilyenkor a méhnyak elsimulását és tágulását is ellenőrzi, így próbál következtetni a szülés várható idejére.

A kisbaba a harmadik trimeszter végére általában 50-54 centiméter hosszúra és 3-3,5 kilogrammosra növekszik. Érzékei, szervei és szervrendszerei ekkor már fejlettek, így, ha megszületne, tökéletesen alkalmas volna a kinti életre. Az eddig aktív kisbabák viselkedése az utolsó hónapokban megváltozik: helyszűke miatt lelassulnak, ritkábban mozognak, és erőteljes mozdulataikkal édesanyjuknak nem ritkán fájdalmat is okoznak. Az utolsó hónapokban a legtöbb magzat már felkészül a születésre: fejjel lefelé fordul, illetve az utolsó pár héten (esetenként csak közvetlenül a szülés előtt) behelyezkedik a medenceüregbe. Ilyenkor a kismama hasa „leszáll”, vagyis szemmel láthatóan lejjebb ereszkedik. Ennek pozitív hatását az édesanyák azonnal érzik: ismét könnyebben kapnak levegőt, gyomruk ismét több ételt tud befogadni.

Az utolsó hónapokban szokás összepakolni a kórházi csomagot, illetve beszerezni a leendő újszülött személyes dolgait is. Az édesanyának érdemes a szoptatással, a kisbaba otthonon belül történő elhelyezésével, a fürdetéssel, a tisztába tevéssel, illetve a lehetséges látogatók fogadásával kapcsolatban saját előzetes koncepciót kialakítania, mivel biztos, hogy a kicsi megszületése után rengeteg tanácsot és „hozzáértő” véleményt fog hallani ismerősöktől és a rokonoktól.

A terhesgondozás folyamata a Tájékoztató fejezetben van részletezve.

A szülés megindulása, gátmetszés, császármetszés

Sok kismama amiatt aggódik, hogy nem fogja időben felismerni a meginduló szülés jeleit. Érdemes tudni, hogy a közelgő szülésnek vannak előjelei: a leereszkedő has (vagyis a baba feje belehelyezkedik a medence bemenetbe), a „kijáratot” elzáró nyákdugó távozhat, rózsaszínessé válhat a hüvelyváladék. Ezeknél az egyénenként nagy különbségeket mutató jelzéseknél azonban jóval egyértelműbb a magzatvíz elfolyása, illetve az addig rendszertelenül jelentkező jóslófájások rendszeressé és erőteljesebbé válása. Ekkor már biztos, hogy elkezdődött a szülés első szakasza. Ha a fájások ötpercenként követik egymást, ideje elindulni a kórházba is.

Mi a gátmetszés?

A gátmetszés egy oldalirányú vágás a hüvely szélén, melyet azért ejt a szülést vezető orvos, hogy a baba könnyebben világra tudjon jönni a metszéssel megnövelt nyíláson. Főleg a természetes szülés követői ellenzik ezt a beavatkozást, mert szerintük valójában nem is minden esetben lenne rá szükség. A szakemberek álláspontja más, véleményük szerint a gátmetszés számos előnnyel jár: a vágott seb sokkal könnyebben gyógyul és forr össze, mint az esetlegesen szakadt seb; a beavatkozás jelentősen lerövidítheti a szülés kitolási szakaszát; a gát és a méh izmai így kevésbé sérülnek és tágulnak ki; illetve az édesanya hüvelye sem lesz tágabb a szülés után, ami nem elhanyagolható szempont a későbbi szexuális életre nézve.

Császármetszés:

A császármetszés programozható beavatkozás akkor, ha a műtét javallata már a szülés megindulása előtt fennáll. Ez történik például, ha az anyuka már több gyereket szült császármetszéssel, ha a baba farfekvéses és az anya még nem szült hüvelyi úton, ha a méhlepény rendellenesen tapad és takarja a belső méhszájat. Előfordulhat, hogy a műtétet a szülés megindulása után felismert szövődmény indokolja, például a méhlepény idő előtt leválik, vagy ha téraránytalanság lép fel (tehát a kismama medencéje anatómiailag túl szűk ahhoz, hogy a kisbaba átjusson rajta). De császármetszést javasolhat az orvos egyes betegségek esetén is, mint például a toxémia, a magas vérnyomás, bizonyos szembetegségek, vagy a friss nemi szervi herpeszvírus-fertőzés.

Ha a vajúdás túlságosan elhúzódik, ha a köldökzsinór előreesik és bejut a hüvelybe, vagy ha a szülés közben bármilyen olyan helyzet adódik, ami veszélyezteti a baba vagy a mama életét, az orvos szintén a császármetszés mellett dönthet.

Szexuális élet a terhesség alatt

Általánosságban elmondható, hogy a terhesség alatti nemi élet nem jelent fokozott veszélyt a magzatra nézve.

A tapasztalat szerint alacsony kockázatú terhesek csoportjában a gyakori nemi együttlét csak akkor járt a koraszülések számának emelkedésével, ha egyidejűleg az alsó genitális traktus (a szeméremtest, hüvely vagy a méhnyak) gyulladása is igazolható volt.

A magasabb kockázatú csoportban, pl. ikerterhesség, méhnyakelégtelenség vagy ha az előzményben koraszülés szerepelt, nem áll rendelkezésünkre elég bizonyíték ahhoz, hogy konkrét tanácsokat adhassunk.

Ugyanakkor az ultrahangvizsgálattal is igazolt elölfekvő lepény mellett jelentkező vérzés esetén egyértelműen javasolt a kímélet.

Arra nézve is kevés a bizonyíték, hogy a teresség utolsó napjaiban a házasélet beindíthatja a szülést, azonban a szülés megindulása ekkor természetes és nem jár semmilyen egyéb kockázatnövekedéssel. Összességében tehát elmondható, hogy a szexuális élet – ritka kivételektől eltekintve – a terhesség ideje alatt nem jelent kockázatot a magzatra nézve.

Terhesség előtt és alatt adható védőoltások

A terhesség alatt beadott védőoltásoktól való félelmek többnyire konkrét bizonyítékokat nélkülöző feltételezésen alapulnak. Az inaktivált vírust tartalmazó és a bakteriális oltóanyagok esetén nincsenek olyan adatok, amelyek igazolnák az oltásokkal kapcsolatos veszélyek fennállását, így ezek a terhesség első harmadát követően, megfelelő mérlegelést követően kockázat nélkül beadhatóak. Az élő vírusokat tartalmazó vakcinákra viszont az előbbi kijelentés nem érvényes, tehát ezek beadása a terhesség egyik szakaszában sem javasolt. Ha egy kismama véletlenül mégis élő vírust tartalmazó oltást kapna, vagy az oltást követően négy héttel esik teherbe, javasolt az oltási szakértővel való konzultáció, ugyanis az oltás még nem feltétlenül teszi szükségessé a terhesség megszakítását.

Javallott vakcinák: Hepatitis B (inaktivált), Influenza

Ellenjavallott vakcinák: Kanyaró, Meningococcus MCV4, Mumpsz, Rubeola, Varicella, HPV, BCG, Tífusz, Sárgaláz, Zoster

Megfontolandó: Hepatitis A, Pneumococcus, Polió (IPV), Tetanus-Diftéria, Tetanus-Diftéria-Pertussis, Antrax, Japán encephalitis, Meningococcus MPSV4, Veszettség.

Oltások a szoptatás időszakában

A szoptatás időszakában egyetlen védőoltás adása sem ellenjavallt, élő, illetve inaktivált kórokozót tartalmazó oltóanyagok egyaránt adhatók.