A változás kora – orvosi nyelven a menopausa – átlagosan 51 éves korban kezdődik, de jelentkezhet jóval előbb, vagy később is. A változó kor kezdetét akkortól számítjuk, amikor az utolsó menstruációtól számítva hat hónapon belül nem jelentkezik újabb havi vérzés. A várható átlagos életkor megnövekedésével ma már a nő élete több mint egyharmadát a változás kora után éli le, így a problémák, amelyek ennek az életkornak a velejárói, sokáig, és sokakat érintenek.

Korai tünetek és késői következmények

A hőhullámok a legjellegzetesebb korai tünetek, de jelentkezik a szívdobogásérzés, a kipirulás, az éjszakai izzadás is. A korai szót csak viszonylagos értelemben használjuk, hiszen a panaszok eltarthatnak hónapokig, de akár évekig is. Sajnos, a nők többsége még mindig csak ezen tüneteket érti a változás korán, pedig a testi panaszok magukkal hozzák a lelkieket is: az éjszaka jelentkező hőhullámok alvászavarokhoz, ezek pedig fáradtsághoz, ingerlékenységhez vezetnek. Az önértékelés zavarát jelzi a depresszió, a hangulatingadozás, a nemi vágy csökkenése. Az ilyenkor gyakori elhízás, a bőr rugalmatlanná válása szintén lelki problémákhoz vezetnek.
Középtávú probléma a hüvely szárazsága, a viszkető, kellemetlen érzés a nemi szervek táján, amely a házaséletet is megkeserítheti és esetenként vizelettartási zavarokkal is együtt járhat. A bőr, a haj szárazabbá, törékenyebbé válik, ízületi panaszok is adódhatnak.
A legfontosabb késői következmény azonban a csontritkulás, valamint a szív- és érrendszeri betegségek gyakoribbá válása. Régi megfigyelés, hogy a még fogamzó képes korban lévő nők között jóval ritkább az infarktus, mint a hasonló korú férfiaknál, a női nemi hormonok ugyanis védő hatással vannak az érfalra és a zsíranyagcserére. Ez a különbség a klimax után eltűnik, a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága kiegyenlítődik a két nem között.

Az ötödik évtized

Az emberi test csonttömege csak 35 éves korig növekszik, ezután néhány éves stagnálás következik, majd a csonttömeg folyamatos csökkenése kezdődik. A változókorban ez a csontvesztés nagymértékben felgyorsul, ezért a nők hatszorta gyakrabban szenvednek csontritkulástól, mint a férfiak. Ennek következménye azután a hátfájás, a könnyebben előforduló csonttörések, és az idősek által joggal rettegett combnyaktörés. Mindezen változások oka az, hogy az élet ötödik évtizedében a petefészkek működése fokozatosan leáll, a női nemi hormonok, vagyis az ösztrogén és a progeszteron termelése nagy mértékben csökken. Ez okozza, hogy először rendszertelenné válik, majd elmarad a menstruáció.

Változókori vérzészavarok

A menstruációs ciklus a hormonok kiválasztásával áll szoros összefüggésben, amely a menopauzával megváltozik. Az addigi hormonális egyensúly labilissá válik, és ez vérzési rendellenességhez vezethet. Ha a vérzészavar az utolsó menses után fél évet követően alakul ki, még nem biztos, hogy betegség okozza, de kivizsgálása mindenképpen indokolt.

METROPATHIA

Típusosan a 40 feletti nők panasza az elhúzódó, erős, darabos-alvadékos vérzéssel és alhasi görcsökkel járó tünet együttes, amely a hormonszint ingadozások miatt gyakori ebben az életszakaszban. A panaszok és az onkológiai éberség miatt gyakran kerül sor a  küretre. A küret célja a vérzés elállítása valamint annak a megállapítása, hogy hormonzavar vagy méhnyálkahártya-megvastagodás (hiperplazia) okozza-e a vérzést. Természetesen ilyenkor fontos más, rendellenes vérzést okozó kórképek felderítése is.

POSZTMENOPAUZÁLIS VÉRZÉS

A fél évig tartó, változókori vérzéskimaradás után jelentkező, rendellenes vérzés esetén általában küret indokolt, hogy a méh rosszindulatú betegségeit kizárjuk. Ám a panaszok hátterében legtöbbször nem daganat, hanem szimpla hormonzavar áll, ezért a küret szövettani eredményének birtokában vagy a klinikai kép alapján gyógyszeres kezelés jön szóba, amely a méhnyálkahártya elvékonyításával a vérzészavar lehetőségét csökkenti. A kezelés történhet műtét, tabletta vagy méhbe helyezhető hormontartalmú spirál segítségével.

Szervi elváltozások is színezhetik a képet, például a méh miómája vagy polipja is fokozhatja a vérzést, ezért a panaszok esetén a műtét előtt nőgyógyászati ultrahang vizsgálatot szokás végezni.

Visszatérő vérzészavar esetén hiszteroszkópia (méhtükrözés) jön szóba, de a teljes szervezetet legyengítő erős, darabos vérzés esetén a méh eltávolításának szükségessége is felmerül.

Hőhullámok

A változókor egyik leggyakoribb és egyben talán legkellemetlenebb tünetei lehetnek a hőhullámok. Időről-időre, rendszeresen jelentkező kipirulás, leizzadás, gyengeség kíséri, amely az egész napot, de akár az éjszakát is tönkre teheti, ezzel a panaszokat fokozva. A felmérések szerint a nők 50-85 százalékuk szenved tőle, és több mint az egyötödük orvoshoz kényszerül miatta.
Az arc, ujj, nyak, fül bőre hirtelen forró lesz és többnyire kipirosodik, amit verejtékezéssel társuló borzongás kísér. A bőr felforrósodása átterjedhet a mell és a has irányába is, miközben változó erejű melegségérzés keletkezik. Az éjszaka jelentkező a hőhullám véget vet az álomnak, s ilyenkor gyakran az egész test verejtékben úszik. Szaporábbá válhat a szívverés, csökken a test belső hőmérséklete.

A hőhullámok a hormonszintek lecsökkenésével magyarázhatók. A panaszok egyénenként változó súlyosságúak, és az is eltérő, hogy mennyi ideig maradnak meg. Éppen ezért egyéni mérlegelést indokol, hogy a panaszok miatt hormonpótló kezelést indítsunk vagy a tüneteket gyengébb gyógyszerekkel kezeljük.

Kezdetnek a természetes készítményeket vagy azok kombinációját választhatjuk.

Hosszan tartó, kifejezett panaszok esetén a lecsökkent hormonszintek gyógyszerekkel az eredeti szintre emelhetők. A hormonpótló kezelésnek szigorú szabályai vannak, nem adható nyakló nélkül bárkinek. Alapos kivizsgálást követően, a kockázatok mérlegelése alapján, kifejezett panaszok esetén rendszeres szűrés mellet adható biztonságos kezelés a fenti panaszokra.

Az inkontinencia, azaz a vizelettartási zavar sajnos bármelyik nőnél panaszokat okozhat, de hajlamosít rá a többszöri szülés, az elhízás és a hormonhiányos állapot is. Mivel sok nőt érintenek, érdemes tudni, hogy a vizelettartási problémák hogyan előzhetők meg, illetve a tünetek hogyan kezelhetőek.

A női vizelettartási zavar alapvetően a nőgyógyászat és az urológia határterületét képezi, ezért mindkét szakma foglalkozik vele, de tapasztalatom szerint a hölgyek inkább nőgyógyászt keresnek fel panaszaikkal. Már az általános nőgyógyászati vizsgálat során is lehet sejteni a későbbi tüneteket. Ha a méhtartó szalagok vagy a hüvelyfal a szülések illetve a változókorban kialakult hormonhiányos állapot következtében megsüllyednek, szinte biztos, hogy csak idő kérdése a vizelet elcsepegése.

Kezdetben csak tüsszentéskor, köhögéskor vagy lépcsőzéskor csepeg el a vizelet, de kezeletlen esetekben idővel állandóvá válnak a panaszok. Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen komoly a baj, ha a tünetek már mindennapokat teszik tönkre és csak állandó betét vagy pelenka viselése segít.

Ezért tehát minden nőnek, korra való tekintet nélkül javasolt az intim-, más néven gáttorna, amely a záróizmokat erősíti meg. Ez tehát nem csak szüléskor segít a hüvely és a gát tágulásában, nem csak a szex közben lehet előnyös, hanem az általában 50 éves kor körül kialakuló vizelési panaszokra is megelőzést nyújt. Ez az egyetlen lehetőség, hogy a későbbi műtétet elkerüljük!

Lásd: Vizelettartási zavar műtéti megoldása.

Osteoporozis

Az osteoporozis (csontritkulás) a nők életében utolsóként jelentkező menstruációt követő időszakban, különösen az idősebb korban a nők kb. harmadát - ötödét hát-, gerinc-, végtagfájdalmakkal, gerincgörbüléssel, testmagasság csökkenésével, időskori végtagtörésekkel, csigolya-összeroppanással, valamint combnyaktöréssel veszélyezteti.

Hogyan lehet megállapítani a csontritkulást?

A betegséget a kezdeti panaszok, a beteg vizsgálata, a hajlamosító tényezők kikérdezése és különböző vizsgálatok alapján kezdeti időszakban általában a reumatológus állapítja meg. Rosszabb esetben egy elszenvedett csonttörés kapcsán derül ki a betegség.

Laboratóriumi vizsgálatok

Egyrészt a szervezet kalcium-foszfor anyagcseréjére adnak felvilágosítást, másrészt az egyéb betegségekhez társuló csontritkulás felderítésében van szerepük.

Röntgenvizsgálatok

A röntgenfelvételeken láthatóak a csontok és bizonyos mértékig megítélhető mésztartalmuk normális, vagy csökkent mennyisége. Azonban a csontveszteségnek el kell érnie a 30 - 40%-ot ahhoz, hogy a röntgenen látható legyen a különbség, ezért ez a módszer a kezdeti, még jóval kisebb mértékű csontritkulás felderítésére nem alkalmas.

Hogyan vizsgáljuk a csont ásványianyag-tartalmát, a csontsűrűséget ?

A hagyományos röntgenfelvételek alapján nem állapítható meg pontosan a csontsűrűség. Pontos mérésre szolgálnak a csontsűrűség mérő készülékek, amelyek segítségével nagy pontossággal meghatározhatjuk a test különböző részein a csontok ásványianyag-tartalmát.
Leggyakoribb mérési helyek a csukló, a gerinc és a combnyak. A mért értéket összehasonlítjuk az azonos nemű, egészséges, teljes csonttömeggel rendelkező 30 éves népcsoport csontsűrűségével.
A készülékek röntgensugárzással működnek, elsősorban a rizikótényezőkkel rendelkező személyek csontsűrűségének mérésére használják.

A csontritkulás megállapításához azonban nem elég ez a műszeres vizsgálat, ezen túlmenően gondos klinikai és laboratóriumi vizsgálatokra is szükség van.

Milyen sűrűn kell ezeket a vizsgálatokat megismételni?

A röntgensugárzással működő, modern készülékek sugárterhelése kicsi, körülbelül az ágyéki gerincről készített hagyományos röntgenfelvételkor kapott sugárterhelés 3% - a. Ebből következik, hogy a vizsgálat nem ártalmas az egészségre, tehát korlátozás nélkül megismételhető – kivételt a terhesek képeznek, akik esetében a vizsgálat tilos. A mérések pontatlansága és a csontleépülés évi várható változása miatt egy éven belüli megismétlésének nincs értelme. A vizsgálatok szükségességét orvosának kell eldöntenie, a rizikótényezők alapos feltérképezése alapján.

A kialakult csontritkulás kezelése

A csontritkulás megelőzésének és kezelésének lényege: éveken át az ösztrogén (és a védőhatású gesztogén) hormonkezelés, naponta kalcium pótlás, valamint célszerű az életmód változtatás, beleértve a fizikai aktivitás fokozását, a dohányzás elhagyását, a túlzott kávéfogyasztás mérséklését. A hormonpótlást már nálunk is széles körben alkalmazzák. A kezelés csakis speciális orvosi ellenőrzés mellett történhet.

A kezelés egyszerre több támadásponton történik és függ a csontritkulásban szenvedő betegek korától, aktuális állapotától. Csonttöréssel szövődött esetekben műtét, gipszelés, fektetés, fájdalomcsillapítás lehet az elsődleges, panaszt alig okozó esetekben az aktív mozgásterápián van a hangsúly.
Mindannyiunkra vonatkoznak a megelőzés étrendi és mozgásterápiás ajánlásai.

Étrend:
A www.reumatologia.hu oldalon a Magyar Reumatológia Haladásáért Alapítvány honlapján, a betegtájékoztató menüponton belül a Csontritkulás témakörnél étrendi táblázatot talál.

Fizikoterápia:
A fájdalomcsillapító, az izmok vérkeringését javító elektromos kezelések fontos kiegészítői a gyógyszereknek. Legfontosabb viszont a naponta, rendszeresen végzett speciális gyógytorna, mely kiegészíthető víz alatti tornával és úszással is. Ez az izomzat karbantartására, a csontok ásványianyag-tartalmának növelésére és a csonttörések utáni rehabilitációra is kiválóan alkalmas.

Gyógyszeres kezelés:
A gyógyszeres kezelés megtervezése alapos szakértelmet kíván. Ezt bízza mindenkor kezelőorvosára, ne hallgasson az ismerősökre. A csontritkulás elleni gyógyszeres kezelést két alapvető csoportra oszthatjuk. Az egyik a felborult csontújraképződés egyensúlyát állítja helyre, míg a másik fő feladata a fájdalom csillapítása. A hosszú ideig ható szerek egyik csoportja a csontfaló sejtek működését csökkenti, másik a csontfelépítést serkenti. Igen fontos, hogy az aktív D-vitamin készítmények kivételével a normál táplálkozás mellett is a többi szerhez kiegészítőként kalcium szedése ajánlott.

Mostanában megelőzésként és kezelésként is alkalmaznak hormonokat, főleg a nők változó kori csontritkulásában, ezt a reumatológus és a nőgyógyász közösen állítja be és ellenőrzi.
Fájdalomcsillapítóként számos gyógyszer alkalmazható. Igen jó hatásúak a különböző külső bedörzsölők, melyeknek nemcsak gyógyszer-, hanem hőhatásukat (meleg, hideg érzet) is jól ki lehet használni a feszülő lágyrészek (izmok) bedörzsölésekor.

Mozgásterápia:
Csontsűrűség méréssel igazolták, hogy a rendszeresen végzett izomerősítő torna fokozza a csontok ásványianyag-tartalmát. További hatása: a gerinc alaki változásainak megakadályozása, illetve a már kialakult elváltozások esetén azok javítása. A rendszeresen erősített hát- és hasizomzat mintegy természetes fűzőként veszi körül a gerincet, javítja tartását, csökkenti a feszülésből származó fájdalmat és védi a csigolyákat a különböző külső erőkkel szemben, csökkentve a törések kialakulásának veszélyét. Az egészséges izomzat kifejlesztésére és fenntartására rendszeres torna végzése szükséges. A tornát végezhetjük csoportosan – esetleg gyógytornász vezetésével, vagy különböző gyógytornakazetták irányításával. Az úszás, ezen belül a hátúszás előnyös.

Segédeszközök:
Főleg az idősebbek mozgásának biztonságosabbá tétele céljából ajánlatos a bot, esetleg a járókeret használata. Szintén nekik ajánljuk a különböző hosszúságú gerincfűzők alkalmazását. A fűzők nagyobb megterhelés esetén stabilizálják, megtartják a gerincet, javítják a testtartást, átmenetileg pótolják a hiányzó, vagy legyengült izomzatot.

Rendelkezésre áll fürdőkádba tehető ülőke, fürdéshez kapaszkodók, kádba és kád elé tehető gumiszőnyegek, jó szolgálatot tesznek a csúszásgátlók a szobában is.

Fontos tanácsok:
A csontritkulásban szenvedő beteg

1. ne emeljen, cipeljen, kerülje a hajolást
2. sajátítsa el a gerinckímélő életmódot
3. óvakodjon az eleséstől; ha szükséges, segédeszközzel tegye biztonságossá a járást, rendezze át lakását úgy, hogy minden könnyen elérhető legyen
4. tornásszon rendszeresen
5. ússzon rendszeresen
6. sokat tartózkodjon a szabad levegőn, sétáljon gyakran, táncoljon, biciklizzen
7. figyeljen oda táplálkozására
8. nagyobb megterhelés esetén hordjon fűzőt
9. kerülje a megerőltető, tartós terhelést, találja meg a munka és a pihenés közötti helyes arányt
10. tartson állandó kapcsolatot kezelőorvosával és gyógytornászával.

Segíthet az előrehajolás megakadályozásában a megfelelő magasságú vasalódeszka, konyhai munkaasztal kialakítása. A székre tett jó háttámasz is pihentet, fájdalmat csökkent.

Hogyan előzhető meg a csontritkulás?

A megelőzés alapja a lehető legnagyobb csonttömeg elérése. Ezt viszont már gyermekkorban kell elkezdeni. Ha már saját magunk nem is tudunk mindig sokat tenni, de gyermekeink és unokáink egészséges nevelésével elérhető, hogy a később esetleg csontritkulásban szenvedők köre számottevően csökkenjen. Ebben főleg a rizikótényezők elkerülésének és az egészséges életmódnak van jelentős szerepe.