A köznyelvben az abortusz szó általában csupán a terhességmegszakítás fogalmát takarja, azonban valójában az orvosok a természetes, spontán vetélés (latinul abortus spontaneus) esetében is ugyanezt a kifejezést használják. A művi vetélés (latinul abortus arteficialis) rendszerint a kismama önálló döntése és bizonyos törvényes feltételeknek kell megfeleljen. Ellenkező esetben magzatelhajtásról beszélünk, ami bűncselekménynek minősül.
A terhességmegszakítás egy személyes döntés, melynek hátterében egyaránt állhatnak egészségügyi, és szociális okok is.
A terhesség megszakítás törvényes okait a következő csoportokba sorolhatjuk:

• egészségügyi okok - ha a terhesség az anya egészségét vagy akár az életét veszélyezteti, illetve ha a magzatnak valószínűsíthetően genetikai vagy egyéb károsodása van
• a terhesség valamilyen bűncselekmény következménye - mint a nemi erőszak vagy vérfertőzés
• az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van - például az anyagi nehézségek, a családi állapot vagy a fiatalkorúság lehet annak az oka, hogy egy nő abortusz mellett dönt.

A  terhesség a 12. hetéig szakítható meg, később csak indokolt és kiemelt esetekben (egészen a 18-20. hétig) hajtható el a magzat. Ha az terhes nő életét veszélyeztető egészségi állapot vagy a magzat esetében az élettel nem összeegyeztethető rendellenesség teszi indokolttá a terhességmegszakítást, akkor a terhesség idejétől függetlenül bármikor megszakítható az.

A terhességmegszakítás módszerei

A terhességmegszakításnak két fő típusa létezik: gyógyszeres és műtéti úton történő.
Gyógyszeres terhességmegszakítás - "abortusztabletta"
A gyógyszeres terhességmegszakítást a várandósság korai szakaszában hajthatják végre (egészen a 8. terhességi hétig). A módszer két szakaszból áll, amely során gyógyszerek segítéségvel idézik elő a vetélést. A közhiedelemmel ellentétben kizárólag kórházban, és szigorú orvosi felügyelet mellett alkalmazzák, illetve a műtéti úton történő magzatűzéshez hasonlóan a jogi előírásokat betartva.
Műtéti úton történő terhességmegszakítás
A terhességmegszakítás szabad akaratból a 12. terhességi hétig lehetséges (18 év alatt égészen a 18. hétig), későbbi időpontban csak különleges orvosi indok mellett hajtható el a magzat.
Altalában műtéti úton történik, a legelterjedtebb az úgynevezett vákuumszívásos módszer (vákuum-aspiráció) a terhesség első trimeszterében. Az eljárás során először méhtágítást végeznek, majd egy enyhén hajlított szívócsövet vezetnek a méh üregébe, amely segítségével kiürítik a méhet. Ezt követően egy speciális eszközzel (ún. küret) ellenőrzik, hogy minden magzati szövetet eltávolítottak.
A vákuumszívásos-módszer az alulról végzett abortuszok csoportjába tartozik, amelynek más módszerei is ismertek, mint például a tágítás és küret, illetve a tágítás és kiürítés (előbbit a csak a 12. hétig lehet elvégezni, utóbbit pedig a terhesség későbbi szakaszában alkalmazzák).
A felülről végezett abortuszok közül a legáltalánosabb a hysterotomia, amely egy korai császármetszéshez hasonló - ezt csak előrehaladott terhesség és fejlettebb magzatok esetében alkalmazzák.
Az abortusz szövődményei
Mint minden műtéti beavatkozás, a terhességmegszakítás is kockázatokat rejt magában. Ezek aszövődmények jelentkezhetnek közvetlenül a beavatkozás után, de akár évekkel aterhességmegszakítást követően is. Az előrehaladott terhességek esetében a komplikációk veszélye magasabb.
A korai szövődmények közül fontos kiemelni a méh falának sérülését, esetleg átfúródását a műtét során, illetve az erős, ritka esetben elállíthatatlan vérzést. A késő szövődmények csoportjába tartozik gyulladás, a magzat részeinek esetleges visszamaradása, illetve a meddőség is.
A terhességmegszakításnak hosszú távú pszichológiai, lelki következményei is lehetnek.