Tudástár
 
Méhnyakrák, rákszűrés, HPV

Ha a méhnyak sejtjei szabályozatlan osztódásba kezdenek, akkor alakul ki a méhnyakrák. A daganat kialakulását a méhnyak felszínét borító hám különböző súlyosságú elváltozásai előzik meg, ezeket nevezzük rákmegelőző állapotoknak. Ilyenkor a normálistól eltérő méretű, alakú és számú sejt jelenik meg. Ezek az elváltozások leggyakrabban 25 és 40 év közötti nőknél alakulhatnak ki. Ha nem észlelik őket időben, akkor az egyelőre még csak a méhnyak felszínén jelenlévő sejtek a mélyebb szövetrétegekbe is bejuthatnak, és ott tumorsejtekké fejlődhetnek. Ettől a stádiumtól beszélünk méhnyakrákról.

 

Az említett rákmegelőző állapotok az esetek 99%-ában kiszűrhetőek. Mivel a rákmegelőzés legfontosabb feltétele az időben történő felismerés, ezért panaszmentesség esetén is célszerű évente egy alkalommal nőgyógyászati rákszűrésen részt venni. A szűrővizsgálat során a szakorvos a méhnyak felszínéről és a nyákcsatornából vesz kenetet és azt sejttani vizsgálatra küldi.

A hagyományos vizsgálat kiegészítéseként lehetőség van a humán papillomavírussal (HPV) történő fertőzöttség kimutatására is.

A humán papillomavírus (HPV) egyes típusainak jelenléte nélkül csak igen ritka esetekben alakul ki méhnyakrák, a vírus valamely fajtája az összes méhnyakrákos eset legalább 99,7%-ában megtalálható. Azt is tudnunk kell azonban, hogy bár a vírus valamely fajtájával élete folyamán csaknem minden nő megfertőződik, a legtöbb esetben mégsem alakul ki méhnyakrák.

A HPV-víruscsalád több mint százféle törzset foglal magába, ezek közül jelenleg tizenhárom típusról tudható biztosan, hogy közrejátszik a méhnyakrák kialakulásában. A rákos elváltozásért az esetek 72 százalékában a vírus 16-os és 18-as elnevezésű törzsei felelősek. A szervezet legtöbbször – az esetek nagyjából 95%-ában – 6-15 hónap alatt magától is legyőzi a fertőzést, de a hosszabb ideig tartó fertőzöttség sem feltétlenül vezet rákhoz. Mégis, ha a fertőzés tartósan fennáll, az évek során növeli a rosszindulatú elváltozás kialakulásának valószínűségét.

A HPV-vírus a nemi szervek bőrfelületének érintkezése útján terjed, így a fertőzés ellen az óvszer sem jelent biztos védelmet.  A hatékony védekezés egyik lehetősége a HPV elleni védőoltás, amely 100%-os védelmet nyújt a vírus 16-os és 18-as törzseivel szemben. Az oltás elsősorban a szexuális élet megkezdése előtt ajánlott, hiszen ilyenkor kizárható lesz a későbbi megbetegedés. Az oltás azonban nemcsak a fiataloknak, hanem azoknak a nőknek is hasznos lehet, akik már átestek egy HPV-fertőzésen.

A másik lehetőség a szűrővizsgálat. Fontos kiemelni, hogy a méhnyak rutinszerű szűrővizsgálata a már forgalomban lévő vakcina megléte ellenére is életbevágóan fontos marad. Ennek oka, hogy az oltás nem véd a HPV olyan ritkább típusai ellen, amelyek szintén rákot okozhatnak.

A sejtmintavétel során vett kenetet a citológiai laborba viszik, és ott mikroszkóp alatt megvizsgálják, olyan sejteket keresve, amelyek rákmegelőző vagy a már jelenlévő rákos elváltozásra utalnak. A leleten többféle skála segítségével is jelezhető, hogy a sejtek milyen típusba tartoznak. Az egyik osztályozási forma szerint a sejtek lehetnek normálisak, lehetnek „bizonytalan” állapotúak, illetve jelen lehet rákmegelőző vagy rákos állapot. A másik osztályozási rendszerben szintén van egy „bizonytalan” kategória, illetve az alacsony és magas fokú hámeltérés. Szövettani mintavétel esetén további kategóriákat is felállítanak.

A bizonytalan eredményt mutató vizsgálati eredmények tisztázásában, illetve a téves diagnózisok elkerülésében a HPV-fertőzöttség kimutatása segíthet. Ha a HPV-vizsgálat eredménye negatív, akkor a bizonytalan leletek esetében is nagy valószínűséggel kizárható a rákmegelőző állapot jelenléte, hiszen HPV-fertőzés nélkül csak nagyon ritkán alakul ki daganat. A sejtmintavétel és a HPV-teszt együttes alkalmazásával tehát szinte teljes biztonsággal felállítható a pontos diagnózis.

Pozitív HPV-eredmény esetén, ha nincs jelen egyéb szervi elváltozás, akkor semmilyen beavatkozásra nincs szükség, mindössze arra, hogy – ha időközben nem jelentkeznek egyéb tünetek –, 6-12 hónappal később ismét jelentkezzünk a szűrővizsgálaton. Ennél sűrűbb vizsgálatra van szükség azoknál, akiknél a korábbi szűrővizsgálatnál már rákmegelőző állapotot igazoltak. Ez független attól, hogy emiatt történt-e már szövettani mintavétel vagy sem.

A rosszindulatú elváltozás az esetek 90 százalékban a méh felszíne (laphám) és a méh nyakcsatornája hámjának (hengerhám) találkozásánál, az úgynevezett átmeneti zónában alakul ki. Szövetileg az esetek döntő többsége laphámrák. Az oki tényezők hatására fokozatosan kóros, úgynevezett dysplasiás sejtek, sejtrétegek alakulnak ki, melyek maguktól vissza is fejlődhetnek. Ez a rákmegelőző állapot. Később a laphámon belül, az alaphártyát át nem törő "in situ" rák fejlődik.

Ezt a lassú, évekig tartó, korai állapotot célozza meg a rákszűrés, melynek során a szakember nagy nagyítással (kolposzkóp) vizsgálja meg a hám elváltozásait, és citológiai mintavétel útján mikroszkóppal keresik az elfajult sejteket.

Ha a rákos daganat már kialakult, betör a kötőszövetbe, ráterjed a hüvelyboltozatra, hüvelyfalra, méhtestre, méhszalagokra, húgyhólyagra, végbélre. A nyirokereken át a kismedencei hasi főverőér menti nyirokcsomókba terjed, a vérereken keresztül távoli áttéteket képezhet a csontokban, tüdőben és más szervekben. Korai felfedezés, időben megkezdett gyógykezelés esetén mindez megelőzhető.

A nők egy része soha nem vesz részt a rákszűrő vizsgálatokon, ezzel magyarázható, hogy a halálozási arány évek óta nem csökken. A szűrővizsgálatokat elmulasztó nők közül kerül ki az előrehaladt stádiumú, nem gyógyítható esetek legnagyobb része. Nőgyógyászok, onkológusok egy-két évente javasolják a szűréseken való részvételt. Így az invazív, ám még jó eredménnyel gyógyítható tumorok 92 százaléka felfedezhető.

Korai, rákmegelőző állapotokban, csak a hámrétegre korlátozódó stádiumokban a betegségnek nincsenek tünetei. A hámrétegen túlterjedt, növekvő, környezetét beszűrő, pusztító állapotban kezdetben mérsékelt hüvelyi folyás, közösülés utáni vérzés, ritkábban menstruációs zavarok fordulnak elő. A kismedencei szerveket, nyirokcsomókat elérő késői állapot esetén a tünetek már nem jellegzetesek a méhnyakrákra.

A méhnyakrák kezelése lehet műtéti, műtéti-sugaras, vagy kizárólagosan sugárterápiás. A szakorvos a betegség stádiumának függvényében dönti el, milyen kezelési eljárást választ. Kórosan elfajult hám (diszplázia - rákmegelőző állapot), az alaphártyát át nem törő tumor esetén kórmegállapító, egyben gyógyító eljárás a kúpbiopszia. A méhszáj körül egy centiméter alapú, egy centiméter hosszú kúpot metszenek ki, melyben a méhnyakcsatorna egy része is benne van. E térfogatban található a már említett átmeneti zóna, ahonnan a kór kifejlődik. A továbbterjedés gyanúja esetén a nyakcsatorna teljes hosszára kiterjedő kaparásos szövettani vizsgálat is történik. A méhnyak határain túlterjedt betegség pontos kiterjedése kétkezes nőgyógyászati vizsgálattal, hasi ultrahang, alhasi komputertomográfia, mellkasröntgen alkalmazásával állapítható meg.

A méh felszínét borító hám alaphártyáját nem, vagy csak 1-2 milliméter mélységben áttörő esetben fiatal nőknél, akik még szülni szeretnének, szoros műtét utáni ellenőrzéssel elegendő a méhnyak említett kúp alakú kimetszése.

A sok szomorú, tragédiához vezető eset ismeretében talán nem kell meggyőzni az olvasót arról, hogy érdemes a nőgyógyászati rákszűrő vizsgálaton rendszeres időközben megjelenni.


 

Vissza